A jód egy rendkívül izgalmas mikrotápanyag, amelyről hétköznapi emberként nagyon nehéz eldönteni, hogy féljünk-e tőle vagy inkább pótoljuk. Jelen bejegyzés a magyarországi jódhelyzettel és az ezzel kapcsolatos népegészségügyi kihívásokkal foglakozik.

​

Miért van szükségünk jódra?
Ha a jódról beszélünk az első dolog, ami eszünkbe jut az a pajzsmirigy. Ezen mirigyünk többek között az anyagcserénk sebességét szabályozza hormonálisan, így alapvető fontosságú, hogy a megfelelő tápanyagok rendelkezésre álljanak. Azonban nagy hiba azt gondolni, hogy a jód = pajzsmirigy. Mirigyeink, legyenek azok belső (endo) vagy külső (exo) elválasztásúak, mind-mind jódigényesek, működésükhoz elengedhetetlen a jód jelentléte. Ide tartoznak a gyomorban lévő gyomorsav termelő mirigyek, a hasnyálmirigy, a belek, a petefészkek, a méh, a prosztata, a nyálmirigyek, de még a bőr verejtékmirigyei is. Emiatt is lehet tünete a jódhiánynak a reflux (csökkent gyomorsav termelés), a pajzsmirigy szöveti és funkcionális elváltozásai vagy az izzadásra való képtelenség (extrém száraz bőr). Meglepő, de nagyon fontos tény, hogy immunrendszerünk fehérvérsejtjei is képesek jódot koncentrálni, majd azt a kórokozók ártalmatlanítására felhaszálni. Mintha külsőleg is pont ezért használnánk a jódot? Szervezetünk mikrotápanyag hiány esetén az életfontosságú szervek rendelkezésére bocsájta az elérhető tápanyagokat. A jód esetében ez a pajzsmirigy elsőbbségét jelenti. Ebből a logikából következik, hogy ha a pajzsmirigy szöveti vagy funkcionális elváltozáson megy keresztül jódhiány miatt, akkor az összes többi szervünk már jóval azelőtt akár évek óta súlyos hiányt szenvedett.

​

A magyarországi jódeállátottság
Szervezetünk jódhoz két módon juthat, az ivóvízből és az étrendi forrásokból. Az Országos Környezetegészségügyi Intézet 2000-es tanulmányából [1] kiderül, hogy a magyar lakosság 80%-a jódhiányos területen él, azaz ezeken a területek az ivóvíz és a termesztett növények is jódszegények. Míg 1989-90-ben egy a gyerekek körében végzett felmérés szerint a golyvagyakoriság 4.9%-os volt, az 1999-es mérések szerint [1] a gyermekek 54%-ánál mutattak ki súlyos jódhiányt. Ugyanezen vizsgálat részeként a gyermekek pajzsmirigy-nagyság felmérése szerint golyvagyakoriság 30% fölött volt egyes településeken. A fentiek függvényében belátható, hogy Magyarországon a jódhiány 2000-ben tömeges volt. Egy frissebb, 2016-ban végzett vizsgálat [7] végkövetkeztetése szerint a helyzet azóta csak rosszabbodott, a hazai települések 97%-ának ivóvize jódhiányos (<0,03 mg/l) volt. Ennél fogva egyértelmű, hogy jódot étrendkiegészítő formájában lenne szükséges pótolnunk társadalmi szinten (közegészségügyi program keretében?). Emellett ügyelnünk kellene a jód-antagonista toxikus halogének mint a bróm, fluor és klór általi terheltségünk csökkentésére, amely a súlyos jódhiányt még veszélyesebbé teszi.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

A jód és a betegségek kapcsolata
Magyarországon a pajzsmiriggyel kapcsolatos rendellenességek előfordulása 1999 és 2019 között több mint nyolcszorosára emelkedett [8], amelyek a jódhiány és a toxikus halogének egyre súlyosbodó problémáját jelezik. Itt jegyezzük meg, hogy  a pajzsmirigy betegségek egyik okaként gyakran a túlzott jódbevitelt  tüntetik fel. Ha ez a közkeletű téveszme igaz lenne, abból az következne, hogy ivóvizeinkben varázslatos módon meg kellett volna nőjön a jód tartalom az előző 20 évben, ami nyilvánvalóan nem történt meg, sőt.  
A jódhiány a következő betegségek kialakulásához vezethet: golyva, kreténizmus, csökkent intellektus (IQ), visszamaradt növekedés, pajzsmirigy alulműködés, emelkedett abortusz gyakoriság, fokozott csecsemőhalálozás, reflux. Ahogy korábban említettük, a jód minden mirigyünk működéséhez szükséges. Mivel az összes női szerv mirigy természetű, így a jódhiány a nőknél súlyosabb problémákhoz járulhat hozzá. Ilyen kór az ún. fibrocisztás emlőbetegség, de ide sorolható a mellrák is.

​

A jód és a mellek
Meglepő, de az orvosi irodalomban 50 évre visszamenőleg találhatunk közleményeket a jód és az emlőbetegségek összefüggésében. Egy kutatás [2] keretében fájdalommal járó fibrocisztás emlőbetegségben szenvedő nőknek fél évig 6mg jódot adtak, amely a résztvevők 50%-ánál segített a tünetek enyhítésében. Egy másik kutatás [3] szerint a barna alga fogyasztása a résztvevők 94%-ának csökkentette a fájdalmat és a ciszták méretét. Egy patkánykísérletben [4] a kémiailag indukált emlőrákhoz jódot adtak, ami megállította a rák növekedését. Dr. David Browstein, az orthomolekuláris jódpótlás egyik úttörője szerint: "Képtelenség mellrákot okozni azoknál a laboratóriumi patkányoknál, amelyeknek megfelelő a jódszintje." Egy kisebb vizsgálatból [5-6] kiderült, hogy a mellrákos betegek kevesebb jódot ürítenek vizeletükben, vagyis jódhiányosak.

Következtetésként levonható, hogy a magyar társadalomban tömeges a jódhiány és az ezzel kapcsolatos pajzsmirigy betegségek, amellyel vagy társadalmi vagy egyéni szinten de foglalkoznunk kell. 
   
Hivatkozások:
[1] http://oki.antsz.hu/documents/nekap_2000.pdf
[2] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/8221402/
[3] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16223010/
[4] https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/8637209/
[5] https://cancerres.aacrjournals.org/content/65/9_Supplement/504.2
[6] https://books.google.hu/books?id=ZACwbwAACAAJ&dq=iodine+why+you+need+it&hl=en&sa=X&redir_esc=y
[7] https://www.nnk.gov.hu/attachments/article/726/2017-Iv%C3%B3v%C3%ADz-jodid-tartalom-felm%C3%A9r%C3%A9s.pdf
[8] http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp